Hirtelen jött érzés.
Meg akarok halni.
Hogyan jött?
Hétfő este hat óra, még bent a munkahelyen. Mert valószínűleg igyekszem megfelelni magamnak és másoknak. Jön a telefonhívás: valamit elszúrtam. Na nem egy nagy durranás, csak épp az ügyvezető szeretné bevezetni, hogy havonta csak kétszer kelljen bankolnia. Mivel négykor rohamtempóban kellett megmondanom neki, hogy még mennyi utalni való van, egy tételt kihagytam a sorból. Jelzem, én mentem forintot feltenni a számlára, ő elviharzott a dolgára.
Megírtam neki, hogy kimaradt egy tétel sajnos, erre jött a telefonhívás, hogy ő ezt nem érti, miért nem sikerül ezt normálisan megcsinálni, hogy lehet az, hogy kihagyok valamit, ő nem óhajt többször bankról hallani, mint havonta kétszer.
Ok. Tudomásul vettem. Van rá megoldás. Csak hó elején és végén fogok bankot emlegetni. Közte meg majd csitítgatom a szállítókat.
Ja.
Ezután jött az érzés. Majdnem belehaltam.
Megyek is, még postára, feladni a csekkjeit.
Mentsetek meg, vagy vessetek a mókusok elé!
