A meglepetés erejével tud hatni, levesz a lábamról, ha nincs itt velem, egyszer csak azon kapom magam, hogy gondolok rá, itt van velem.
Tegnap este megint meglepett, átölelt és szeretett, és én még jobban szeretem... közben most is azon "pörgök", hogy ez hiányos és alig adunk egymásnak egymásból. A nappalok túl elfoglaltak, az esték alig szabadok, épp, hogy látjuk egymást. Beszélgetni szinte nincs idő. Viber matricák... azok vannak... De jó lenne ennél jobb!
Zene a rádióban, írom közben az adóbevallásomat.
Most értettem meg a Hey Jude nótát. Zokogok. Az öcsém a 21-ik szülinapját sem akarta megélni. Fáj.
Én sem akarom.
