Terveimmel ellentétben hétfőn mégsem mentem be az irodába. Hétfőn valamilyen mágikus erő vett a hatalmába, elszívta az életerőmet, az is kész csoda, hogy a tegnapot túléltem. Nem történt semmi.
A semmi történt.
Otthon lenni jó. Otthon lenni maga a szenvedés. Életprogram-mentes dobozba zárt hús-és-csont-család. Hétfőre kifulladt minden, már vasárnap kiürültem, éjjel alig aludtam, hétfőn a semmit láttam, a csupasz hétköznapokat, a lelkesedés-hiányt, a fásultságot, az értelmetlen valóságot, a körforgást, a lét-nélküliséget.
Nem akarok irodakukac lenni... két éve, hogy ismét belevágtam, de akkor még ez folyamatkialakítás volt, izgalmas teendők. Hova jutottam el az online marketingtől?
21 évesen hogy juthat el valaki oda, hogy levesse magát harminc méter magasból az aszfaltra?
